A lemez- és könyvkiadók, a filmforgalmazók, a szoftvergyártók és a televíziós csatornák úgy tűnik a web által hajtott mókuskerékbe kerültek bele. Eltérőek a vélemények arról, hogy ezen iparágak mágnásai meddig tudják még tartani a lépést az infokommunikációs eszközök terjedése következtében kialakult gyorsuló tempóval. Nem vitás, hogy zene gyártására, új dallamokra mindig lesz igény, csakúgy, mint a televíziós háttérműsorokra és hírösszefoglalókra is. A kérdés az, hogy fognak –e még ezek után is hatalmas sajtómogulok állni a média, a szoftvertechnológia vagy éppen a szórakoztatóipar és a zeneipar mögött? Sok befutott és sikeres cégvezető, mint Bill Gates, a Microsoft volt vezérigazgatója is arról beszél, hogy nem maradt semmi, ami motiválná őket, mert „az emberek tudásukat egyesítve olyan ingyenes termékeket tudnak együtt létrehozni, melyek már felveszik a versenyt a profitorientált piacok kínálatával.”[1] Gates arról a létező dologról beszél, melyet kreatív közvagyon (creative commons) névvel illetnek és célja pontosan azoknak a hálózati szinten létrehozott legálisan felhasználható tudományos és kulturális tartalmak összegyűjtése és mindenki számára elérhetővé tétele. A zeneiparban már folynak azok a kísérletek, melyek ezt a modellt próbálják meghonosítani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.