Az internet kultúrájának kialakulásával párhuzamosan egy új generáció születésének is tanúi lehettünk. Sokan sokféle módon nevezik a fiatalok ezen generációját: milleniumiak, ezredfordulósok, internet nemzedék, monitornemzedék. Megnevezésükre használt legelterjedtebb terminusok talán az Y-generáció, illetve Y-nemzedék. A kérdésre, hogy „Kik ők valójában?” talán azt a pontosító választ adhatjuk, hogy azon fiatalok sokasága, akik 1981 után születtek, így már nagyban érintették őket azon szocializációs hatások, melyeket a információs technológia és az internet vitt véghez. Magabiztosan kezelik a számítógépet, az interneten éppoly határozottan képesek tájékozódni, akár lakóvárosukban. A világháló központi szerepet tölt be életükben, sőt elsődleges információforrásuknak is azt választják. „Még pizsamában megnézik, mi a helyzet valamelyik kapcsolati hálón, hányan szóltak hozzá az előző napi blogbejegyzéshez, milyen idő várható délután, mi lesz este a tévében, mit adnak a mozik, egyáltalán érdemes-e kimozdulni a monitor elől.”[1] Mivel számukra az internet ilyen fontos szereppel bír, ezért nagy az esélye annak is, hogy ők lesznek azok is, akik meghonosítják majd a társadalomban a maroktelefon keresztüli mobilinternet használatát is.

Az új generációt számának és szokásainak tekintetében nem szabad lebecsülnünk. A tengerentúlon már egy évtizede erősen fokuszálnak és nagy figyelmet szentelnek elemzésükre, szokásaik minél pontosabb feltérképezésére. Számuk az USA-ban 60 millióra tehető,[2] mely szám világszerte szintén hasonlóan jelentősnek mondható, mellyel mind a politikának, mind a gazdaságnak előbb-utóbb (és már jelenleg is) számolnia kell. Magyarországon számuk szintén nem elhanyagolható az összlakossághoz mérten, hiszen már másfél millióan[3] vannak. A 2008-as Internet Hungary Konferencia tematikájában szintén fő szerephez jutottak. Ez a nemzedék már az interneten tájékozódik, ott jut információkhoz a megvásárolni kívánt termékről vagy nagy eséllyel már maga a vásárlás tranzakciója is e virtuális térben történik. Emellett a közéletről, így a politikai eseményekről, ezzel kapcsolatos véleményekről szintén itt szerez tudomást. Rájuk jellemző továbbá az is, hogy nem elégszenek meg egyetlen forrással, több helyről szedik össze az információkat. Fontos, hogy ők azok, akik az elsők, akik a web 2.0 szellemében nőttek fel, ami gondolkodásmódjukat, igényeiket alapvetően határozza meg. Az ide tartozó fiatalok és főleg a tinédzserek már nem légszenek meg a passzív médiafogyasztással, ahogy az a web 1.0 esetében volt tapasztalható. Olyan platformok után vágynak, ahol ők maguk csinálhatnak, alkothatnak[4] valamit. Csermely Ákos az Internet Hungary szervezője egy vele készített interjúban olyan tényezőkre hívta fel a figyelmet, melyek az unalmas statisztikai számadatokon túl, nagy valószínűséggel izgalmas jövőbeni változásokat fognak generálni mind a magán, mind a közszféra tekintetében. Az Y-nemzedék elég nagy része 2010-ben fog első választóként a szavazóurnák elé járulni. Csermely szerint „ezeket a srácokat kizárólag a világhálón keresztül lehet elérni, az egyéb platformokat nem használják vagy nem is ismerik.”[5] Ennek tudatában a piaci platformokról sem szabad megfeledkeznünk. Az internetes kereskedelem, az online árusítás a jövőben mindenképpen kiküszöbölhetetlen[6] tényezőjévé válik az áruk forgalmazásának.

Úgy néz ki az Y-generációra hárul az a feladat, hogy a velük együtt kifejlődött fogyasztói szokásokon túl a politikai közélet reformjában is letegyék névjegyüket. Az előző fejezetben felvázolt forgatókönyvek – közvetlen demokrácia, elektronikus szavazás, szolgáltató állam…– valamelyike az ő nyomásuk hatására juthat érvényre. Ezen nemzedék e-kormányzással kapcsolatos gondolkodásmódjára mindenesetre az nagy befolyásolhatja lehet, hogy egyenes adásban, még fogékony gyermekként vagy fiatalként élhették át, mikor a NASA asztronautája, Leroy Chiao 2004. november 2-án egy űrállomásról interneten keresztül adta le voksát az amerikai elnökválasztáson.[7] A gyakorlat életképességét az is mutatja, hogy a 2008-as amerikai elnökválasztások alkalmával ugyanez ismét lejátszódott. Ez alkalommal már két asztronauta Mike Fincke és Greg Chamitoff élhet választói jogával a földtől 220 mérföldre lévő nemzetközi űrállomáson az internet közvetítésének segítségével.[8]

A politikai téren elsődleges fontossággal bíró adatbázis építés meghatározó közegévé mára az internet vált. Ezért Barack Obama 2008-as elnökválasztási kampányában soha nem tapasztalt hangsúlyt fektetett éppen erre. Elsődleges célcsoportként így az Y generációt választotta. E nemzedék tagjai tehát a 20-25 évesek azok, akikhez ilyen módon az elnök szólni kívánt, viszont mivel az internet az Egyesült Államokban széles körben elterjedt, ezen keresztül lényegében az egész társadalomhoz szólni tudott. A 2008-as amerikai elnökválasztást ezért egyfajta hagyományos politizálás vs. kiberpolitika harcaként is értelmezhetjük, ahol a kiberpolitika igencsak leiskolázta a hagyományos modellt. Az új modell sikerességének jegyei már korábban, a kampány során is megmutatkoztak. Míg McCain igaz rengeteg pénzt gyűjtött be az ipari és állami támogatásokból, addig Obama elállt az efféle pénzektől és kizárólag a szavazópolgárok pénztárcájára támaszkodott, akik szép számmal adakoztak is internetes banki- vagy PayPal számlájukról történő átutaláson keresztül. Igaz a 20-25 évesek körére inkább az apolitikusság a jellemző, ám ugyanakkor az is elmondható róluk, hogy technikaőrültek és nyitottak a közösségi hálózatokra, mely megint a demokrata elnökjelölt malmára hajtotta a vizet, ugyanis Obama internetes kampányának köszönhetően nagy népszerűségnek örvendett minden ilyen fórumon, így a blogokon is. Az Y-generáció az a nemzedék, aki az internetet már nem kizárólag információforrásként kezeli, hanem az interneten véleményformálóként is részt vesz, tehát aktorokként szociális hálózatok alkotói.[9] Ők már nagy figyelmet szentelnek a blogok világának is. Az Y-nemzedékről és hogy általában a választóknak ez a komoly számú csoportja hol kutat számára megbízható információk után minden bizonnyal hallhatott már korábban Hillary Clinton is, aki a 2008-as választásokra készülődve Peter Daou személyében saját blogtanácsadót szerződtetett. Daou feladata[10] arról szólt, hogy a korábban két ciklust first lady-ként eltöltő, majd demokrata elnökjelölt asszony üzeneteit terjessze a világháló blogolói közt.

A politikai életet várhatóan Magyarországon sem kerüli el a blog jelensége és ezzel együtt egyre inkább az internet felé is terjeszkedni fog a kampány. Egyes hazai politikai pártok ismert személyiségei eszméik és ötleteik népszerűsítésére már használják is ezt a lehetőséget, sőt a 2006-os parlamenti választások alkalmával már igen nagy számban bukkantak fel a kampánnyal kapcsolatos felhasználói tartalmak is az interneten.[11] Az amerikai példát szem előtt tartva összességében megállapítható, hogy az internet nem csupán egy részét képezi a politikai platformnak, hanem nyitott jellegéből adódóan egyúttal arra is nagy az esélye, hogy alapjaiban változtassa meg az állampolgárok hozzászólásának természetét a politika irányelveit tekintve, ezzel körvonalazva a demokrácia jövőbeni arculatát.[12] Emellett a blogvilág arra is rámutatott, „hogy professzionális tartalmakat megszégyenítő minőséget lehet produkálni – egy otthoni írósztalnál, pizsamában, valahol a hétköznapokban.”[13] Ha megvizsgáljuk az internet jelenlegi helyzetét, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy a folyamat – aminek keretében pl. a blog berobbant az újságírásba – nem áll meg, hanem tovább halad az audió- és a vizuális média irányába.