Szörflecke haladóknak

 Emlékezzünk vissza a hálózatban rejlő tömeges együttműködés jelenségének hatalmas erejére, mely egy olyan nagy múltú, merevnek hitt ipari ágazatba is új irányokat tudott mutatni, mint az aranybányászat. Miért kellene megtorpannia az internet térnyerésének azon érezhető hatások és változások után, melyet az üzleti- vagy éppen a magánszférában hozott? Miért ne lehetne az internetes terjeszkedés következő sikeres állomása a közszféra?

Az e-kormányzat tulajdonképpen nem más, mint a magyar közigazgatás modernizációjának egyik fontos lépése. Ezzel együtt lehetőség nyílik arra, hogy a közigazgatási intézmények ügyfél-orientált módon viseltessenek a nap, mint nap hozzájuk fordulók tömegével. Eme új rendszer fontos fegyvertényezője, hogy interaktív jellege és a közvetlen véleménynyilvánítás lehetősége megadja végre a lehetőséget a demokrácia új, magasabb szintű megnyilvánulására.[1] Jocelyne Attal, az IBM Software Group alelnöke szerint a nemzeti kormányoknak és a helyi önkormányzatoknak is arra az útra kell lépniük, mely más szférákban, így a vállalati szférában már bizonyíthatóan működött. Az internet előnyeinek kihasználásával kell javítaniuk a hatékonyságukat és szolgáltatásaik minőségét a közszféra minden területén. „Csaknem a hittételek bizonyosságával állítható, hogy a magánemberek és a vállalkozások kapcsolódása az internethez óriási lehetőségeket teremthet az e-kormányzat számára.”[2] Pippa Norris Digital Divide című könyvének erről szóló fejezetében szintén ennek fontosságáról és hasznosságáról beszél. Norris úgy látja, hogy azok számára, akik hisznek a digitális forradalomban és alapvetően optimista módon állnak az Internet nyújtotta lehetőségekhez, az e-kormányzás – az Attal-féle jóslathoz hasonlóan – a demokrácia magasabb fokú beteljesedését jelenti.[3] A digitális elérési útvonal segítségével a felhasználó-állampolgárok (citizen-customers) kapcsolatban lehetnek a hivatali bürokratákkal (official bureaucrats). Ezáltal nemcsak a hivatali szerveknél történő ügyintézési folyamataikat könnyítik meg, hanem magában a közigazgatásba is mind nagyobb behatást nyernek, akár döntéshozói[4] szinten is. Az Internet által így mód van arra, hogy egy-egy – pl. helyi szintű – előterjesztés ne csupán a politikai érdekek vezérelte lobbi mentén alakuljon, hanem nyilvános jellegéből adódóan bárki véleményezhesse, meglátásával gyarapíthassa azt. Míg az optimisták a demokrácia egy magasabb fokát látják a technológia teremtette viszonyokban, vannak olyan vélemények is, melyek túlságosan naiv dolognak tartják, hogy a digitális technológia képes lenne egy új értelmezést adni a politikai rendszer működésének.[5] A pesszimista csoport úgy vélekedik, hogy az internet nem képes nagyobb részt szakítani a politikából, mint amekkorát a kampányban szánnak neki.

A pesszimisták véleménye megalapozottnak tűnik az internetpenetráció mutatóit böngészve. Magyarországon is sok helyütt jellemző a gyér elterjedtség, illetve a háztartások csatlakoztatásának hiánya, mely jelenleg (még) nagy eséllyel útját állhatja az optimisták elképzeléseinek. Viszont világszerte, a szegényebbnek tartott régiókban is jelentkeznek olyan tendenciák, melyek ha csak lassan is, de lendületet adhatnak az új típusú interaktív demokráciának. Brazília kormányzata már 2002-ben meghozta ezzel kapcsolatos döntéseit.[6] E szerint olyan online szolgáltatásokat indít be, melyek eddig csupán az irodákban, személyesen voltak elérthetőek. Emellett, hogy a kistérségek se szoruljanak ki az új szolgáltatások nyújtotta előnyökből és a digitális szakadék kevésbé hálózza be a fővároson kívüli brazil társadalmat, 16.000 vidéki közösséghez is eljuttatták az internetet. Nem marad le a sorban Egyiptom sem, hisz ott háromezer postahivatalt kapcsoltak a hálóra, valamint kialakítják a postai bankrendszert. Hogy a sokat vitatott sorsú Afrika példájánál maradjunk, említsük meg Szenegált is, ahol hároméves programot[7] indítottak el, melynek célja, hogy hétezer faluba leheljenek digitális életet és ezzel együtt a meghonosítsák az internetet. Példaáradatunk az afrikai fejlesztések után sem torpan meg, hiszen Malajziában tizenöt évre előre tervezve konzorciumot alapítottak a magánszektor több szervezetével, melynek célja a kormányzati portálrendszer kialakítása. Hasonló történt Tanzánia esetében is, ahol meghonosodni látszik az eThinkTank.[8] Ennek keretein belül nemcsak közszolgálati, de magánszektorbeli és non-profit szervezetek működnek együtt, hogy elektronikus infrastruktúrát építsenek ki.