Szörflecke haladóknak

Mikor az információs társadalomról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, ahogy a társadalom egésze vagy része vélekedik az új lehetőségekről, valamint, hogy milyen aggodalmakat fogalmaz meg vele kapcsolatban. Pintér Róbert szerint az információs társadalomról valamint mostanára az annak jellegi részét képező internetről a társadalomban mindenki rendelkezik előfeltevésekkel, melyek visszavezethetők azokra a diskurzusokra, amik e témában a médiában folynak. Ez alapján három olyan alapvető társadalomban folyó diskurzust különböztethetünk meg, melyek az ilyen irányú hiedelmeket és véleményeket fedik le.

A Pintér szerinti első diskurzus az internettel kapcsolatos félelmeket hordozza magában, melynek tárgya általában az internet izolációs hatása (dehumanizálódás), valamint az ezzel kapcsolatos mindenféle negatív vízió, mely szerint az internet a szerzői jogok sárba tiprásának, bűnszervezetek kialakulásának és kapcsolattartásának valamint a pornográfiának a melegágya. A félelmek létrejöttét Pintér a médiának az internethez fűződő felelmás viszonyával magyarázza, mely kialakult viszonyt a média működési mechanizmusában látja gyökerezni. A médiában „az a hír, ami a megszokottól eltérő. A megszokottól eltérő pedig a leggyakrabban valami negatív. Az nem hír, hogyha egy repülőgép sikeresen landolt, vagy – témánknál maradva – hogy valakinek sikerült letöltenie és elolvasnia az elektronikus leveleit. A médiában az jelenhet meg, ami nem normális, ami patologikus.”[1] Szintén a félelmek és hiedelmek egyik generáló erejeként értékelhető az emberi tényező is, hiszen „legtöbb ember fél az ismeretlentől, az újtól és a változástól.”[2] Ugyanakkor megfigyelhető az internetnek és az információs társadalom fogalmának az összemosása is. Az internettel kapcsolatban táplált negatív attitűd így rányomja bélyegét az internettel felszerelkezett információs társadalomba való tartozásra, ahol a hálón található tartalmak teljes mértékben károsak. Ám az internet kapcsán nem médiumok sokaságáról beszélünk, hanem – ahogy azt Pintér Castells nyomán megállapítja – egy újfajta társadalmi együttélési formációról, melyben a központi szerepet a hálózatba szerveződött csoportok által létrehozott, terjesztett és tárolt információ játssza.

Második diskurzus,[3] mely a futurológia-hívők és a földhözragadtak közt folyik, arra próbál fókuszálni, hogy kevés hangsúlyt kapnak azok a tényezők, melyeknek az információs társadalom árnyoldalait kellene bemutatniuk. Az aggodalom abból eredeztethető, hogy egyelőre a „jövőben minden jó lesz” szemlélete van túlsúlyban, holott az információs társadalom kapcsán ugyanúgy beszélhetünk vesztesekről is, mint győztesekről, elég ha csak a Norris általi digitális megosztottságra gondolunk. Az ilyen és az ehhez hasonló futurológiai információs társadalmi kép hibája Pintér szerint, hogy nem emberközpontú és a társadalmi egyenlőtlenségek feloldását a technológiai fejlődéstől várja.

A technofílek és technofóbok szintjén folyik a harmadik diskurzus,[4] mely azt fejtegeti, hogy milyen irányt vesz majd a jövőbeni internetvilág. Képes –e a technológia felszabadító hatása létrehozni a technofílek álmát, az új, elektronikus demokráciát, tehát a Pintér által „Athén-modellnek” nevezett rendszert, vagy inkább a technofóbok orwelli félelmei igazolódnak be? Az utóbbival a totális megfigyelhetőség lehetősége, míg az előbbivel a modern digitális demokrácia teljesülhet be. Douglas Schuler New Community Networks című munkájában állást foglal a tekintetben, miszerint az információs társadalom hatására kialakult új közösségek és azok hálózatainak hatalmát pontosan abban látja, hogy a hálózat erejéből fakadó tulajdonságok erejével képesek fellépni a nem kívánatos külső hatások ellen.[5] Ezáltal a technofóbok orwelli víziója megdőlni látszik, éppen a hálózat önszabályzó jellege miatt. A vélemények ilyen fokú polarizáltsága mindig egy arany középút lehetőségét veti fel. Akárhogy is alakul a dolog, az internetet feltételező technológiák és az internet is egyre nagyobb méreteket ölt, egyre elterjedtebb. Castells szerint a vele járó jelenségek (pl. az internet útján közvetített kommunikáció hatásai) még túlságosan újak ahhoz, hogy társadalmi jelentőségéről a tudományos kutatás biztos következtetésekkel szolgáljon.[6] Castells tehát inkább elzárkózik az ilyen jellegű, határozott véleményalkotástól, az értékelést inkább a későbbiekre hagyja. Ezt értékelhetjük egyfajta irányadó magatartásnak is, hiszen az internetnek semmiféle kényszerítő ereje nincs, ezért mindenki arrafelé orientálódhat rajta, amerre szeretne. Kedvezően hatna, ha a társadalom először empirikus módon közelítene a hálózathoz és az abban rejlő lehetőségekhez, majd félelmeinek valamint tiltakozásának csak mindezek után adna hangot.