Bizony, bizony. Mint a dolgok többségét az internetet sem kerülheti el a szabályozás. Érdekes kérdés, hogy jellegéből adódóan, hogyan fogják ezt megoldani.  Mert ugye ez már nem a Népszabadság, vagy az MTV intézménye a rendszerváltás előtt. Ez a tényező máris sejtet némi nehézséget, de hogy lássuk pontosan a dolgok menetét, vizsgáljuk meg kinek mi a véleménye itthon és külföldön?

James R. Beniger (1995) és Andrew Shapiro (1999) azonos című könyveikben Az ellenőrzés forradalmában (The Control Revolution) „egyaránt amellett érvelnek, hogy a technológiai fejlődés néha – a 20. és 21. században előre szalad, és ezt követi az ellenőrzés, a kontroll forradalma. Míg azonban Beniger a technológiák centralizáló hatására hívja fel a figyelmet, Shapiro éppen a decentralizálás, a kompetencia egyéni szintre történő áthelyeződése mellett érvel.”[1]  Dessewffy Tibor szerint az internet első évtizedében a frontier-szellemiség, azaz a szabadság vált dominánssá. 2002-ben írt tanulmányában azonban azt is megjegyzi, hogy tapasztalhatók olyan megmozdulások is, melyben a politikai vagy piaci erők lépéseket tesznek arra, hogy az internet ellenőrzésük alá kerüljön. Szerinte ezek a törekvések 2001. szeptember 11-e, a WTC elleni merénylet után nagy lendületet kaptak, ám mégsem fognak eredménnyel járni és ez az eredménytelenég az internet jellegéből adódik. Az internet ellenőrzését kilátásba helyezőknek továbbá azon is el kell gondolkodniuk, hogy a modern liberális demokráciák egyik alkotóelemét, a bizalmat ingatnák meg az ilyen jellegű lépéseikkel. Hogy a hálószabályozás próbálkozásai egyszer majd sikerrel járnak –e, nem tudhatjuk, ám Dessewffy az elmúlt időszak sikertelen próbálkozásaiban látja az ötlet meddőségét. Bayer Judit, aki egyik könyvében szintén az internet szabályozásával foglalkozik, úgy tartja, hogy a hálón képtelenség a technika mai mutatói szerint bármilyen információt is korlátok közt tartani, illetve hatékonyan meggátolni annak elterjedését még akkor is, ha az információ éppen jogellenes.[2] Bayert igazolják azok a botrányok is, melyek az internetes adatvédelem és a különböző, káros internetes tartalmak beszüntetése körül robbantak ki, ugyanis a botrányok mögé álló civil mozgalmak képtelenek tartós eredményt elérni.

Az internetszolgáltatók némileg más aspektusból adnak hangot az internettel kapcsolatos szabályozási törekvéseiknek. Ők az elektronikus információ jogi szabályozását szorgalmazzák, ám jogi szabályozás kapcsán nem korlátozások beépítésére gondolnak, hanem éppen ellenkezőleg, az információszabadság letéteményét értik ez alatt. Both Vilmos, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) elnöke egyik témába vágó írásában[3] azt teszi közzé, hogy az internetes tartalomszolgáltatók kiállnak az információszabadság mellett. Both szerint az információszabadság nemcsak a demokratikus intézményrendszer kiteljesedését, az állam működésének átláthatóságát és a nyílt társadalom kialakulását generálja, hanem még nagyobb számban vonja be az embereket az internethasználók körébe, ezáltal pezsdítve fel a hazai online életet. Így az MTE – természetesen üzleti érdekektől is vezérelve – olyan elektronikus információszabadságról szóló törvény megalkotását támogatja, mely az információs társadalmat és az információkhoz való szabad hozzáférést is támogatja. Az elnök egy ilyen törvényben a közállapotok nagymértékű javulását is látja, amiből „a civil szervezetek a működési rendellenességek kimutatásával, a tartalomszolgáltatók az erről való hiteles tájékoztatással, a közhatalmat gyakorlók pedig a törvények szelleméhez igazodó attitűd és hétköznapi gyakorlat kialakításával vehetik ki a részüket.”[4]

Mindezek mellett továbbra is vita tárgyát képezik azok a tartalmak, melyek esetleg civilizált országokban sem minősülnek ugyan jogellenesnek, az emberek (pl.: civil fórumok szintjén) zömében mégis nemtetszésüket fejezik ki ellenük. Ezek nevezzük az úgynevezett „káros, nemkívánatos tartalmaknak” [5] A terület  szabályozási kérdése kapcsán, heves viták indulhatnak a tekintetben, hogy szabályozható –e a sok-sok kultúrát és nemzetet átfogó világháló? Hiszen esetében nem beszélhetünk országhatárokról ugyanakkor a kulturális különbségekből is adódóan szinte lehetetlen lenne egy nemzetközi szabályozási fórum felállítása. A viták alapját az a kérdés szolgáltatja leginkább, hogy ki jogosult egyáltalán dönteni arról, hogy mi lesz nemkívánatos? Nincsenek irányvonalak, nincsenek szempontok. Pontosabban a szempontok sokszínűsége és eltérő jellege lehetetlenné teszik az egységes szabályozást. A nemkívánatos – és itt gondoljunk a kiskorú gyermekek egészséges fejlődését hátráltatható – tartalmakra irányuló nemzeti szabályozásra viszont mód van. A német törvényhozás pl. egész egyszerűen elektronikus médiatörvényét, melyben az erőszakos és szexuális tartalmak sugárzását korlátozza, kiterjesztette[6] az internetre is.

Létezik Magyarországon is olyan nézet, ami szerint a platformalapú szabályozást a tartalomalapú szabályozásnak kellene felváltania. Viszont ez a fajta szabályozási mód sokak számára akár a szólásszabadság korlátozását[7] is implikálhatná. Összességében megállapítható, hogy a technológiai fejlettség és az internet jellege nemcsak a jogalkotót, de a nagyközönséget is visszaveti abban, hogy nemtetszésének törvényi tiltásban adjon hangot.

---

[1] Dessewffy Tibor – Dányi Endre: A beomló idő és a technológia szövedéke, Médiakutató/ 2002/ősz Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/03_beomlo_ido/01.html (Utolsó letöltés: 2008. 11. 08.)

[2] Bayer Judit: A háló szabadsága Új Mandátum – ZSKF, 2005, Budapest, 13.

[3] Both Vilmos: Az internetes tartalomszolgáltatók elkötelezettek az információszabadság mellett, in: Az elektronikus információszabadság, Majtényi László, Molnár Péter, Petri Lukács Ádám, Szabó Máté Dániel (szerk.), Eötvös Károly Intézet, 2005, Budapest, 393.

[4] Both Vilmos: Az internetes tartalomszolgáltatók elkötelezettek az információszabadság mellett, in: Az elektronikus információszabadság, Majtényi László, Molnár Péter, Petri Lukács Ádám, Szabó Máté Dániel (szerk.), Eötvös Károly Intézet, 2005, Budapest, 395.

[5] Bayer Judit: A háló szabadsága, Új Mandátum – ZSKF, 2005, Budapest, 144.

[6] Uo.: 145.

[7] Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom, PrintXBudavár Zrt. – Médiakutató Alapítvány, 2006, Budapest, 154.