Lehet, hogy a kissé kényelmesnek vélt olaszoknak most mégis előnyére válhat eme tulajdonságuk. „Sziesztázás helyett kinek van kedve sorban állni a postán vagy a fogadóirodában?” Tehette fel magának a kérdést Silvio Berlusconi, mikor 2006 márciusában az általa vezetett olasz médiacég tesztelni kezdte a televíziós fogadást (t-betting).

            Néhány évvel ezelőtt, Olaszországban olyan kutatások kezdődtek, mely arra a kérdésre keresik a választ, hogy a műsorszóráson kívül mire használható még a digitális televízió? Talán pár évvel ezelőtt még lehetetlen volt elképzelni, mára már mégis létezik a televíziós közigazgatás fogalma. A digitális televízió hálózatán keresztül olyan televíziós közigazgatás épült ki, mely ügyfélbarát valamint az államot is fejlődő és fejlesztő színben tűnteti fel. A versenyképes állam koncepciója Olaszországban nem új keletű, ugyanis már az 1990-ben elfogadott közigazgatási eljárást szabályzó törvény ezt irányozta elő. Ennek kommunikációs vetülete csapódik le a 2000-ben elfogadott közigazgatási kommunikációs törvényben. A fejlesztés következő állomása 2004-ben történt, mikor az olasz állam pályázati úton hétmillió eurót osztott szét alacsony interaktivitású, de magas multimédiás fejlesztésekre. A minisztérium ezzel olyan alkalmazások fejlesztését támogatta, mely az elektronikus közigazgatás szolgáltatásait digitális földfelszíni terjesztéssel televízión keresztül is elérhetővé teszik. Ezek a un. t-government szolgáltatások, melyek a műsorhoz nem kapcsolódó közhasznú szolgáltatások. A pályázatok segítségével a Fondazioni Ugo Bordoni (FUB) alapítvány vezette fejlesztésekben – melyben a közszolgálati, állami, önkormányzati intézmények mellett vegyes tulajdonú vállalatok, magáncégek valamint közszolgálati és piaci alapon működő műsorszolgáltatók vesznek részt –, olyan szolgáltatások elérését teszik kényelmesebbé, melyet eddig az emberek csak munkaidőben és csak személyesen, esetleg telefonon keresztül (amennyiben a vonal nem volt foglalt) tudtak elérni.[1]

Digitális televízión keresztül történhet ezentúl a közüzemi számlák befizetése, bírságok, adók rendezése (t-befizetés), banki csekkek fedezetének ellenőrzése (t-rendezés), a népesség-nyilvántartó és az anyakönyvi hivatalhoz tartozó ügyintézés (t-ügyintézés). Az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés, tehát az időpontfoglalás egy orvosi vizsgálatra, saját kartonhoz való hozzáférés valamint ezúton még a háziorvos választása és cseréje is lehetővé válik (t-hozzáférés). Ezen a digitális rendszeren történő elérhetőség kiterjed továbbá az oktatásra is (t-oktatás), melynek keretében a regisztrált nézők otthonról, digitális tévén keresztül, aktívan vehetnek részt tanórákon, kérdezhetnek, válaszolhatnak, vizsgázhatnak és akár államilag elismert bizonyítványhoz juthatnak. Az FUB-projektek nem feledkeznek meg a munkaerőpiacról, munkakeresőkről sem (t-állásbörze), valamint megkönnyítik a rehabilitációs szolgáltatásokat igénylők dolgát is (t-lexia).[2] Nagy-Britanniában a t-állásbörze szintén a már működő gyakorlatok közé tartozik. Itt a háztartások mintegy 70 százaléka van felszerelve digitális televíziókészülékkel, amin keresztül az elhelyezkedni kívánók többszázezer állás közül választhatják ki a számukra legoptimálisabbakat. A televízión keresztüli álláskeresést nemcsak a kényelmes elérési út, de az állásoknak a kiválasztható szűrőkön történő szelektálása is (munkaórák száma, részmunka-, vagy teljes munkaidő, kereseti lehetőség…) vonzóvá teszi.[3] A digitális hálózaton keresztül elért oldalak kezeléséhez az ügyfélnek nincs szüksége másra, mint egy televízióra és egy távirányítóra. A t-governmenttel a lakosság internet által el nem ért részének is lehetősége nyílik, hogy bekapcsolódjon a digitális világba, ezáltal csökkentve a társadalmat megosztó digitális szakadékot.[4]

A digitális hálózatra kapcsolt televízióban, tehát a TV.2.0-ban nem csupán az elektronikus (banki, hivatali stb.) ügyintézésre és az elektronikus úton történő oktatásra nyílik mód. A TV.2.0 sokkal több, az internethez hasonló lehetőségeket rejt magában. Segítségével nappalink kitárulhat a rokonok, barátok ismerősök számára és újraéledhet a tévézés közös élménye. Az amerikai fejlesztésű CollaboraTV fejlesztése lehetővé teszi, hogy a nézők véleményezzék az általuk éppen megtekintett műsort. A néző a képernyő aljára pozícionált, hosszú csíkon elhelyezkedő szövegbuborékokba stilizált gesztusokkal ellátott (pl. szmájli) kommentárokat írhat, mindezt egy olyan rokonokból, barátokból, ismerősökből álló csoport tagjaként, akik korábban beleegyeztek a csoportképzésbe. Amikor a médiafogyasztó az igény szerinti médiafogyasztás mellett dönt, aktivizálhatja ezt a szolgáltatást, így a műsoron túl tájékozódhat arról is, hogy az adott csoport tagjai hogyan vélekednek az adott műsorról és ezekre természetesen maga is kommentárral felelhet. A ConnectTV, ami szintén a tévénézők közti egyidejű, horizontális kommunikációt kívánja fejleszteni, lehetőséget nyújtva arra is, hogy a térben egymástól távol lévő nézők videotartalmakat, fényképeket osszanak meg egymás és a csoport között. A tévékészülék azt is jelzi, hogy a csoport tagjai közül ki az, aki éppen a készülék előtt ül, és a közös tévézés és szöveges üzenet váltása mellett még akár webkamera segítségével történő hang és kép alapú videokommunikációra is lehetőség nyílik. Ezzel létrejön a térben távoli, valós idejű virtuális közösség. A fejlesztés az internetről jól ismert chatprogramok, videokapcsolatok (pl. Skype) televíziós környezetbe történő átültetése, mely elősegíti a társas kapcsolatok létrejöttét és fenntartását.[5]

A hivatali ügyek intézése és a térben távoli közösségi televíziózás mellett működik még az un. televíziós vásárlás intézménye is (t-shopping). Olasz televíziós társaságok valamint banknagyhatalmak invesztáltak a t-shopping tökéletesítésébe, azaz a Visa kártyával vagy Mastercard segítségével végrehajtott biztonságos, televízión keresztüli vásárlásba. Szintén hasonló bank-biztonságtechnikai elveken működik a Nagy Britanniában már üzemelő és az egyik legnépszerűbb szolgáltatás címének örvendő televíziós (sport)fogadás (t-betting).[6] Olaszországban is egyre inkább feltörekvő elem a t-betting, mely siker alapja minden bizonnyal az Angliához hasonló nagy múltú futballkultúrában gyökerezik.