HTML

Szörflecke haladóknak

Az információs társadalomban rejlő lehetőségek Magyarországon a nemzetközi trendek viszonylatában. Írja és szerkeszti: Radics Ferenc ezekiel@freemail.hu

Friss topikok

Linkblog

2009.03.04. 20:40 A Hídavató

Egy korszak vége, avagy így megy nyugdíjba a hagyományos média

 Egy 2000-es évek elején keletkezett magyar tanulmány szerzői felteszik a kérdést, hogy valójában tömegmédiumnak számít –e az internet?[1] Szerintük ha az internet felhasználóinak számát vesszük alapul, akkor a válaszra mindenképpen igennel kell felelnünk. Ezt a választ azonban rögtön el is vitatják, mert pusztán a széles közönség elérését a mindenkori hagyományos média esetében is csak szükséges, de nem elégséges feltételnek tartják. Tömegmédiumok esetében egyfajta hétköznapi beszédtémát meghatározó hatást is feltététeznek, míg „az internet esetében ugyanakkor nagyon erős a szelektív hatás: mindenki oda megy és azt néz a cybertérben, ahová és amit akar.”[2] Ha már az efféle szelektív hatásnál járunk, említsük meg, hogy a televízió kapcsán is tapasztalható ez, amióta elterjedtek a távirányítóval vezérelhető televíziókészülék és megjelentek a kábeltelevízión közvetített (tematikus) csatornák. Emiatt joggal tehetjük fel a kérdést: „Létezik –e ma valójában tömegmédia?” Ha a tömegmédia jelenben betöltött egzisztenciáját vonjuk kétségbe, akkor viszont arra is választ kell keresnünk, hogy az elkövetkezendőkben mi válik – a korábban említett két feltételnek megfelelő módon – tömegmédiává, vagy beszélhetünk –e még a későbbiekben tömegmédiáról? Szintén a 2000. év környékén az információs társadalom és az internet kutatásával foglalkozó Pippa Norris „Who Surfs? New Technology, Old Voters and Virtual Democracy” című cikkében arra a megállapításra jutott, hogy az internetezők nagy hányada egyelőre inkább a hagyományos médiumok online honlapjait látogatják szívesebben, mint a kizárólag online formában létező oldalakat.[3]  Ennek fényében tehát még nem beszélhettünk olyan átütő jellegű független médiumról, melyet a fogyasztók a televíziós vagy nyomtatott sajtós behatás nélkül magukénak érezhettek volna. Ekkor még nem, vagy csak elenyésző szinten volt jellemző az olyan oldalak elterjedtsége, amik az individuumokat online közösségekbe szervezték volna.

Ám a 2000-es évek közepe óta viszont egyre dinamikusabban terjednek az online baráti kapcsolatok fenntartását és létesítését elősegítő közösségi hálózatok oldalai. Ilyen az Amerikából indult Myspace.com is, melynek regisztrált felhasználói köre már százmillió feletti és ez a szám elképesztő módon, hetente átlagosan újabb félmillióval[4] nő. Az oldal jellegzetessége és sikerének egyik titka értékteremtő erejében rejlik, amit a felhasználók gondolatai, kapcsolatai, és egyénisége eredményez. Ez teszi naggyá az ilyen és az ehhez hasonló, tömeges együttműködésen alapuló oldalakat, fejlesztéseket, így pl. a Wikipediát illetve a (később bővebben kifejtett) YouTube-ot, vagy a már tárgyalt Linuxot is. Ahogy a hétköznapi életben is folyamatosan új ismeretségekre teszünk szert, kommunikálunk egymással, úgy élhetjük meg nap, mint nap ugyanezt a közösségi oldalak egyikén is. Ezek az oldalak már eljutottak egy olyan fejlettségi szintre, hogy a felhasználók nemcsak mások adatai és fényképei közt tudnak böngészni, hanem a tagok egymás hírösszefoglalóit (blogok) vagy videotartalmait (vlogok, kisvideok) is egyre nagyobb érdeklődéssel fürkészik.

Ugyanakkor az internet módot nyitott arra, hogy a híreket a tévében ezentúl ne csak passzív nézőként éljük meg, hanem már szerkeszthessük is őket. Ehhez elég ha fogunk egy kamerát és használjuk egyikét azon digitális vágó-szoftvereknek, melyet már korábban, nyílt forráskód segítségével a tömeges együttműködés gyártott. Ezt percek alatt letölthetjük és üzembe helyezhetünk saját „otthoni stúdiónk” számítógépén és már indulhat is az adás gyártása. Még működési engedélyért sem kell kilincselnünk és kihagyhatjuk azt az arcpirongató fejezetet is, melyben a reklámozókat és befektetőket kell meggyőznünk arról, hogy nálunk érdemes pénzét elköltenie. Amennyiben jó amit készítünk, azaz nagy nézettségnek örvend, előbb utóbb ők fognak megkeresni. A Current TV csatorna kábelen és műholdról is fogható műsorait gyakorlatilag teljes egészében amatőr, önjelölt tévések készítik. A szabványos formátumban elkészített anyagokat azután interneten a csatornának továbbítják, ahonnan pedig adásba kerül. Az alkotói munka semmiféle honoráriummal nem jár (bár remek referenciát nyújt), az alkotások mégis kimagaslóak, sőt egy-egy nagy költségvetéssel működő televíziós társaság műsorkínálatával összehasonlítva elgondolkodtató is. A példázat, hogy bárki lehet műsorkészítő, gyártásvezető, rendező már elővetíti azt a hosszú távú társadalmi hatását a jelenségnek, hogy „az indiai, a kínai, a brazil vagy a kelet-európai blokk feltörekvő országaiban élő fiatalok is egyenlő esélyekkel indulhatnak a globális világgazdaságban. Olyan lehetőségeik vannak, amelyekről szüleik annak idején csak álmodozhattak.”[5]

 


[1] Dessewffy- Dányi: A beomló idő és a technológia szövedéke, Médiakutató, 2002/ősz, Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/03_beomlo_ido/03.html (Utolsó letöltés: 2008. 11. 08.)

 

[2] Dessewffy- Dányi: A beomló idő és a technológia szövedéke, Médiakutató, 2002/ősz, Forás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/03_beomlo_ido/03.html (Utolsó letöltés: 2008. 11. 08.)

[3] Uo.

[4] Tapscott, Don – Williams, Williams D.: Wikinómia, HVG Kiadó Zrt., 2007, Budapest, 21.

[5] Tapscott, Don – Williams, Williams D.: Wikinómia, HVG Kiadó Zrt., 2007, Budapest, 24. oldal

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://agumi.blog.hu/api/trackback/id/tr68981817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása