HTML

Szörflecke haladóknak

Az információs társadalomban rejlő lehetőségek Magyarországon a nemzetközi trendek viszonylatában. Írja és szerkeszti: Radics Ferenc ezekiel@freemail.hu

Friss topikok

Linkblog

2009.02.21. 22:00 A Hídavató

Web Kettő. Behind The Scenes

 

 

A korábban felvázolt web fejlődését és eme új evolúciós lépcsőfok logikáját talán az a történet példázhatja leginkább, mely az 1990-es évek végén, egy torontói székhelyű aranybánya vállalatnál, a Goldcorp Rt-nél kezdődött. Az akkor még kis aranybánya-vállalat az Ontario tartomány északi részén fekvő ötvenéves bányája egészen egyszerűen úgy tűnt, hogy kiapadt. Rob McEwen a Goldcorp vezérigazgatója erősen hitt a bánya tartalékaiban és a befektetőket további geológiai kutatások fontosságáról győzte meg annak ellenére, hogy az aranytermelés piaci helyzete amúgy sem volt éppen a legjobb helyzetben. Ám a kierőszakolt geológiai kísérletek mégis McEwent igazolták. Új lelőhelyek kerültek elő, melyek számítások szerint a Goldcorp akkori termelésének harmincszorosát tudnák nyújtani. A probléma az volt csak, hogy a cég geológusai nem tudták pontosan meghatározni a mélyben rejlő nemesfém pontos helyét és minőségét. McEwen mindent megpróbált bevetni, az eredmények mégsem érkeztek. Érezte, hogy ez esetben nem elég a megszokott, merev, hagyományoktól terhelt szakmai korlátok közt maradnia, így konferenciáról konferenciára járt, képezte magát, hogy az így szerzett tapasztalatokat cége javára fordíthassa. A kitartó, megfeszített munka meghozta gyümölcsét. 1999-ben a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) egy Linus Torwaldról és az ő nevéhez fűződő Linux operációs rendszerről szóló előadás egy csapásra felnyitotta McEwen szemét. Az előadás azt a sikertörténetet beszélte el, hogy a Torwalds miként osztotta meg a Linux forráskódját, ezzel teljes hozzáférést biztosítva a téma szakértőinek, az önkéntes szoftverfejlesztők tömegének, akik az internet által összekötve megalkották a világklasszis operációs rendszert. McEwen nem habozott, visszatérvén Torontóba, további geológiai kísérletek helyett a számítógépe elé ült. Persze nem egy másik operációsrendszer fejlesztésének kezdett neki, hanem eltökélte, hogy a bánya fennállása, tehát 1948 óta, az összes földtani paramétert és céginformációt elérhetővé teszi a Goldcorp honlapján, ezzel azt az addigi első számú aranyszabályt hágta át, miszerint az üzleti titkokat és egyéb céginformációkat kiadni bármilyen formában tilos. Ám a formabontó magatartás hatalmas interaktivitást és nem várt sikert hozott. Az interneten a Goldcorp Challange néven elhíresült verseny roppant gyors terjedéséhez valószínűleg az ötszázhetvenötezer dolláros jutalom is hozzájárult, melyet az a legeredményesebb pályázó vehetett át, aki a legnagyobb hatásfokú lelőhelyeket derítette fel. Beérkező pályamunkák tömkelege árasztotta el néhány héten belül a vállalatot. Az ezek alapján összesített eredmények nagy megdöbbenést és aggodalmat keltettek, hiszen a bánya 110 pontján jeleztek aranylelőhelyeket. Ennek hatására a cég geológusai – minden bizonnyal némi féltékenységtől is vezérelve – megkérdőjelezték a pályázatok színvonalát. Ám kiderült, hogy ezúttal elhamarkodottan ítélkeztek, mert az önjelölt geológusok által meghatározott, interneten beérkezett új lelőhelyek 80%-a esetében valóban találtak is aranyat, méghozzá több mint kétszázhuszonhat tonnát. A vállalati szinten soha nem tapasztalt nyitottság az addigi százmilliós céget kilenc milliárd dolláros sikercéggé változtatta.[1]

            McEwen története remek példa arra, hogy ha megosztjuk a szellemi tulajdont, akkor képesek lehetünk a magunk hasznára fordítani a kollektív tehetséget. Olyan fajta innováció lehet ez, mely egyfajta jólét, de minden esetre egy jobb lét megteremtésének a kulcsa is egyben. Don Tapscott és Anthony D. Williams közös könyvükben a wikinómia új világának beköszöntését adják hírül,[2] ahol a tömeges méreteket öltő együttműködés alapján a társadalom intézményei alapjaiban fognak átalakulni. Ilyen méretű tömeges kooperációra ritkán volt a világtörténelemből, de ezek is csak rövid ideig tartó politikai megmozdulások voltak. A vietnami háború elleni tüntetések és a globalizációellenes demonstrációk alkalmával az emberek tömegesen és egyszerre vonultak az utcára a világ nagyvárosai szerte. Tapscott és Williams meglátása szerint a globalizáció ellenes tüntetések oka sokszor nem tisztázott és nem teljesen egyértelmű még a tüntetők körében sem. „A »kulturális globalizáció« kifejezés mind a közgondolkodásban, mind a társadalomtudományokban szorosan összekapcsolódik a »kultúripar« nagyvállalatainak nemzetközi terjeszkedésével és a kulturális homogenizáció rémképével.”[3] Az efféle globalizációs felfogást és az internet globális jellegét nem szabad egy fogalommá összemosnunk. A vészmadarak, akik a globalizációnak kizárólag az árnyoldalára koncentrálnak, kiáltványaikban ritkán, vagy egyáltalán nem hangoztatják, „hogy a transznacionális kulturális termelés és elosztás nem minden szereplője intézményesült és iparszerűen működő, szigorúan profitorientált gazdasági egység.”[4]

A globalizációellenes tüntetések előtt lényegében ismeretlen volt az a jelenség, hogy embertömegek világméretű laza hálózatban egyenrangú felekként összekapcsolódjanak. Az internet felhasználás meghonosodása mindinkább támogatja az emberek ilyen jellegű összefogását, sőt a felhasználók köre már folyamatosan termékeket és szolgáltatásokat hoz létre.[5] Az emberek többsége csupán tömegcikkek passzív fogyasztója volt, akik kívül rekedtek a tudás, a hatalom és a tőke által határolt elit körön, emiatt csak a pálya széléről figyelhették az eseményeket. A játékosok köre napjainkra azonban rohamos bővülésnek indult. Képletesen szólva kezd olyan lenni minden, mint egy barátságos futball mérkőzés, ahol már edző sincs, aki eldöntené, hogy mely játékos hagyja el a pályát, mely játékos állhat játékba. Szabályok sincsenek, melyek a pályán hirtelen felduzzadt számú játékosokat reguláznák. A játék teljesen autonómmá és önszerveződővé vált. Egy szabály létezik, az aranyszabály: „Légy minél kreatívabb!” Az információtechnológia vívmányainak terjedése nagymértékben segíti a labdába rúgást. „Egyre többen ismerik fel, hogy a kezük ügyében lévő billentyűzet egy különleges eszköz az együttműködéshez, az értékteremtéshez, a versenyhez, és hogy ezáltal lehetőséget kapnak arra is, hogy részt vegyenek az innovációban és a jólétteremtésben.”[6] Erről szól az egyenrangúak együttműködésének (peer production) korszaka, melyben a cégek és az egyének egymás felé nyitottak és tömegesen együttműködnek azért, hogy az adott iparág innovációját és növekedését előmozdítsák.



[1] Tapscott, Don –Williams, Anthony D.: Wikinómia, HVG Kiadó Zrt., 2007, Budapest,18.

[2] Uo. 28.

[3] Vályi Gábor: Az alulról jövő kulturális globalizáció és az internet, Médiakutató/2004/nyár Forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_02_nyar/07_alulrol_jovo/02.html (Utolsó letöltés: 2008. 11. 08.)

[4] Uo.

[5] Tapscott, Don –Williams, Anthony D.: Wikinómia, HVG Kiadó Zrt., 2007, Budapest, 20.

[6] Uo. 21.

 

 

 

 
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://agumi.blog.hu/api/trackback/id/tr5957330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása