Szörflecke haladóknak

Az információs technológia, az internet és a felhasználók együttese generálta információs társadalom világszerte átalakulások és új lehetőségek előtt áll.[1] Országonként eltérőek azonban azok a fokozatok, melyeken az új rendszer működik. Sok tényező felsorolható ennek kapcsán, hogy egyes helyeken miért működik nagyobb hatásfokon az „e-élet”, miért nagyobb a felhasználók aránya, miért elterjedtebb az internet a háztartások körében. Az életkor, az iskolázottság, a jövedelem, az adott ország gazdasági mutatói mind-mind szerepet játszanak a terjedési és használati folyamatokban. Magyarországon a helyzet szintén összetett. Dessewfy Tibor szerint a hazai internetes aktivitás és az arra való törekvés egészen alacsony mutatókat produkál: „…a magyar társadalom meglehetősen szkeptikusnak látszik a változások eme új hullámait illetően. Az emberek nem érzik szükségét annak, hogy »kapcsolódjanak« a világhálóra.”[2] A tanulmány, melyben ezen meglátását kifejti a társadalmon belül két alapvető típust és ezzel együtt szemléleti módot különbözetet meg: az info-otimistát és az info-pesszimistát, mely kategorikus megnevezések hasonlítanak és rokonságot mutatnak a Pintérnél megismert technofíl és technofób típusokkal. Az info-optimista az internetben a szabadságot látja. Ezért ez a típus olyan társadalmakban – és Dessewffy szerint hazánk is ide tartozik –, ahol az intézményekbe[3] vetett hit nagyon alacsony fokú, akár erején felül is képes áldozni azokra az eszközökre, melyek még nagyobb függetlenséget képesek neki biztosítani. A hazai info-optimista felfogásában a tudás és az információ segítségével Magyarország elveszíti korábbi hátrányait, így számára az internet mindenképpen kívánatos és támogatandó dolog. Emellett speciális történelmi helyzetünkből adódóan az internetben országhatárokon túlnyúló jellege miatt olyan kohéziós erőt lát, melynek segítségével a határon túli magyarok is kapcsolatban lehetnek az anyaországgal és a magyar kultúrával, így „nemzeti és etnikai kisebbségek szintén kialakíthatják és megőrizhetik identitásukat a net segítségével. A világháló – politikai határokon átnyúlva – napi és heti hírekkel, rádióműsorokkal látja el a felhasználókat.”[4]  Az info-pesszimista típus nem vitatja el az internet által felkínált szabadságot, de ugyanakkor erősen tart attól is, hogy ezzel együtt az ellenőrzés lehetősége is kialakul. Ebből látszik, hogy az internet használata milyen nagymértékű bizalmat feltételez. Az info-pesszimizmus bizalmatlansági forrásának oka Dessewffy szerint szintén az intézmények iránti bizalmatlanság az oka. Bármilyen adat (bankkártyák száma, személyes adatok, biztosítási okmányok), mely valahogy érintkezik egyszer a cyberuniverzummal, az előbb vagy utóbb hozzáférhetővé válik mások által, így az intézmények számára is, ami egyértelműen csökkenti az info-pesszimista internetbe vetett hitét.

Az internettel kapcsolatban az ilyen jellegű dilemmák száma nem mondható kevésnek. Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy az internetet hogyan értelmezzük? Egy digitális szakadék potenciális forrásaként, vagy olyan lehetőséget, mely a csökkenő egyenlőtlenségeket támogatja. E tekintetben szintén létezik mind optimista mind pesszimista vélemény. Az előbbi sorrendet követve, kezdjük az optimista meglátással. Ez a jóslat úgy véli az internet segítségével csökkenni fognak a hagyományos társadalmi különbségek, mert az internet olyan olcsó, mindenki számára hozzáférhető információbázis, mely elősegíti az emberek boldogulását a mindennapi életben.[5] Fontos elgondolkodnunk azon, hogy valóban mindenki számára megteremtődik –e a lehetőség, hiszen igaz, hogy az internet globális jellegű, használata a már említett társadalmi különbségekből adódóan mégsem mindenki számára biztosított.  A pesszimisták attól tartanak, hogy általa tovább nőnek a társadalomban meglévő egyenlőtlenségek, mert nem mindenki rendelkezik azonos feltételekkel. Kérdéses a hozzáférés lehetősége valamint a használatához szükséges készségek vagy felszereltség megléte, ugyanis ezek általában a magasabb társadalmi státusszal rendelkezők körében jellemzők. Ebből az aspektusból szemlélve az internet kohéziós jellegével éppen ellentétesen, társadalmi csoportokat távolíthat el egymástól,[6] így mindenképpen digitális szakadékot indukál.

 Ezt a fajta leszakadást nemcsak nemzeteken belüli társadalmi szinten, de nemzetek közti társadalmak szintjén is egyféle probléma forrásának látják. „Milyen hatást gyakorolnak az új digitális technológiák a szegényebb országokra?”[7] Teszi fel a kérdést Pippa Norris ezzel foglalkozó könyvében. Ez a fajta digitális szakadék Norris véleménye szerint nemzeteken belül és nemzetek közt, azaz nemzetközi szinten egyaránt kialakulhat, ahogy ki is alakult az internettel felvértezett posztindusztriális gazdaságok és a perifériára szorult fejlődő társadalmak közt. Az internet elterjedésében megmutatkozó jelentős egyenetlenségekre Manuell Castells is felfigyelt. Az ő 2000-es adatai szerint a Föld népességének 15 százalékát kitevő iparosodott országokból regisztrálták az internet-felhasználók csaknem 88 százalékát,[8] ami erősen rámutat az internethozzáférés regionális különbségeire.

            A magyar társadalom nagy részének digitális írástudatlanságára hívja fel a figyelmet közös szerkesztésű tanulmányában az ITTK (Információs Társadalom Trendkutató Központ) és az IÉF (Információs Érdekegyeztető Fórum) is. A probléma forrása abból ered, hogy lakosság vagy hiányos vagy egyáltalán semmiféle ismerettel sem rendelkezik a digitális világ jellegét meghatározó eszközökről. Ez azt jelenti, hogy nem tudja kezelni a számítógépet, nincs kapcsolatban olyan személlyel, aki napi rutin szintjén használja azt, így az internet világával sem tud megismerkedni. Ezek a hátrányosságok mind alátámasztják azt az adatot, mely szerint „a felnőtt lakosság 60 százaléka digitális írástudatlan,”[9] ráadásul késnek azok a motivációs programok, melyek „a digitális megosztottságért leginkább felelős kulturális, tudásbeli gátakat bontanák le.”[10] A lépések megtétele viszont úgy tűnik sürgető lenne, hiszen míg az írástudók oldalán pezseg az online élet és az online szolgáltatások kihasználása és azok folyamatos bővítése, addig az informatikai analfabetizmus részéről csak további eltávolodás tapasztalható. Az előbbi online oldal és az ott megtalálható szolgáltatások fejlesztése kétségtelenül a másik oldal felzárkóztatásának rovására megy és a digitális szakadék ezzel csak tágul. Az utóbbiak, a szakadék túloldalán lévők az információs- és kommunikációs (ITK) eszközökkel kapcsolatos tájékozatlanság a társadalomból való fokozatos kirekesztődést eredményezi. Természetesen itt joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy milyen az a kirekesztődés folyamata hazánkban, ahol az emberek nagyobb része a kirekesztett? Ám ha figyelembe vesszük ezzel kapcsolatban a jövőre tett jóslatokat és törekvéseket valamint a nemzetközi viszonylatokat[11] egyértelműen megállapítható, hogy ennek az aránynak százalékokban mérhető, drasztikus változását az idő múlása magában rejti.      A KSH 2006-os felmérései szerint a háztartások esetében az infokommunikációs (IKT) eszközök beszerzésére irányuló törekvéseket nagyban befolyásolja a gyermekkorú, azaz 16 év alatti személy jelenléte. A magyar társadalom 100 százalékát vizsgálva kiderül, hogy 68 százalékban van jelen – az internetcsatlakozás nélkülözhetetlen eszköze – a számítógép olyan háztartásokban, melyekben gyermekkorú személy is él. Egyébként ezeknél a családoknál IKT-eszközök (mobiltelefon, asztali számítógép, kézi számítógép, internethozzáférés, szélessávú internet) magasabb előfordulásának tendenciája szintén megfigyelhető.[12] Megállapíthatjuk tehát, hogy a fiatalok ezen generációja érdeklődik és használja is ezeket a technikákat és csak idő kérdése, hogy mikor kerül többségbe a társadalom ezen része. A KSH ugyanezen felmérésének 2007-ben történt megismétlése újabb növekvő tendenciákról számol be, melyek további (minimum) 5 százalékpontos[13] emelkedést jelentenek az asztali számítógépek esetén és növekvő számról ad hírt az internet előfizetések körében is, épp úgy mint az IKT-eszközök mindegyike esetében.

            Az információs társadalom problémája és a digitális megosztottság azonban a megfelelő eszközellátottsággal sem oldódik meg feltétlenül. Az ITTK kutatócsoportja szerint a fejlett országokban már korábban bekövetkezett információs társadalmi forradalmat szemlélve sok tapasztalattal lehetünk gazdagabbak. Mark Warschauer 2002-es „A digitális szakadék újraértelmezése” (Reconceptualizing of Digital Divide) című írásában egy új szemléletet vezet be. Warschauer szerint „a digitális szakadék hagyományos fogalma félrevezető, mert digitális megoldások keresését sugallja és nem lép túl a fizikai hozzáférés biztosításának igényén.”[14] Mostanára a problémának egy olyan szakaszába érkeztünk, melyben már nem csak elsősorban a „használat” és „nem-használat” mentén helyezkedik el a törésvonal, „hanem ugyanolyan fontos kérdésként vetődik fel a használók közötti különbség”[15] is. A törésvonal kialakulásának lehetőségei ugyanilyen nagy eséllyel fennállnak a már használók között is. Ezzel a „digitális írástudás” mellett a „digitális műveltségi szint” új fogalmát is bevezethetjük. Így a digitális megosztottság, ha más szinteken is, de talán mindig létezni fog. Minden esetre komoly fejtörést fog okozni azon szociológusok, politikusok és kutatók számára, akik a szakadékot próbálják áthidalhatóvá tenni.

[15]A világ előrehaladása az információs társadalom terén 1998-2008, ITTK, 2008, Budapest, 54. Forrás: http://ittk.hu/web/docs/ITTK_WPR1998-2008.pdf  (Utolsó letöltés: 2008. 10. 02.)